A zsompszivattyú olyam elektromos búvárszivattyú, amit különböző felépítésű zsompokba telepítenek, azaz olyan mélyebben fekvő vízgyűjtő aknákba (mélyedésbe), ahová a víztelenített felületről, tartályból összefolyik a (szennyezett) víz. Ilyen vízgyűjtő zsompok találhatók a pincékben, garázsokban, nagyobb felületek összefolyójában, építési gödrökben stb., és az elsőleges céljuk a kármentés, azaz a mentett/védett területen a víz megjelenésének elkerülése.
A zsompszivattyú felépítését meghatározza a zsomp kialakítása és a szivattyúzandó folyadék.
A kiválasztásnál az elsődleges szempont a szivattyúzandó közeg meghatározása. Ha például egy burkolat nélküli pince zsompjába helyezzük el a szivattyút, javasolt zagyszivattyút választani, hiszen nagyobb lesz a koptató homoktartalma a víznek. Ugyanez az eset áll fenn, ha egy nagy kültéri terület vízgyűjtő zsompjába választunk szivattyút, ahol a helyszíntől függően nagy a magas homoktartalom kockázata. Ezekben a helyzetekben javasolt inkább egy jó minőségű, drágább árkategóriájú kopásálló szivattyú választása, elkerülve az olcsóbb szivattyúk rövid időn belüli meghibásodását.
Ha megbizonyosodunk arról, hogy a zsompba többnyire tiszta, vagy csak enyhén szennyezett víz kerülhet, úgy nem indokolt a zagyszivattyú használata, elegendő egy műanyag házas, de szintén jó műszaki tartalommal rendelkező szivattyú kiválasztása.
A vízgyűjtő helyek általában kis átmérőjűek, ezért a kiválasztás során mindenképpen ellenőrizni kell a feladatra választott szivattyú befoglaló méreteit, figyelembe véve a nyomócsonk elhelyezkedését is, hiszen oldalsó vízszintes kifolyásnál kalkulálni kell a további idomok helyszükségletével is.
Ha a szivattyú felügyelete nem megoldott, javasolt automatikus vezérlés választása, aminek fajtáját szintén befolyásolhatja a rendelkezésre álló hely.
Zsompszivattyúknál leggyakrabban három típusú szintvezérlést különböztetünk meg. A legegyszerűbb megoldás az úszókapcsoló, ami egy úszótök segítségével bontja meg vagy az egyfázisú-szivattyúk áramellátását. Egyszerű és megbízható megoldás, viszont alkalmazása előtt ellenőrizni kell, hogy elegendő hely van-e az úszó mozgásához, nem tud-e esetleg valamiben megakadni.
Második megoldás a vezetett irányú szintkapcsoló, ahol szintén egy úszó felelős a szintvezérlésért, viszont a mozgástartománya korlátozott (pl.: függőleges csőben megvezetett úszó), ezért kisebb a helyszükségleten mint egy szabadon mozgó úszótöknek.
A harmadik gyakran alkalmazott megoldás az elektródás szintvezérlés, ahol a folyadék vezetőképességét érzékeli az elektróda, ami egy elektronikán keresztül kapcsolja a szivattyút. A szűk helyeken ez az egyik legmegbízhatóbb konstrukció, viszont a úszókapcsolós rendszerekhez képest magasabb árszinten mozog.
