A vágókéses-szennyvízszivattyúk speciális vágóberendezéssel vannak ellátva, ami nagy szálasanyagtartalom esetén is dugulásmentes üzemelést eredményez. A vágókéses járókerék a daraboló mechanizmussal ellentétben nagyobb darabokra vágja az idegen anyagokat, pontosan akkora méretűre, hogy az ne okozzon dugulást se a szivattyú belsejében, se pedig a nyomócsőben. A vágást a járókerék külső pontjába integrált kiemelkedő kopásállóságú karbid vágóél végzi a szívótárcsa barázdált felülete között. A vágómechanizmussal ellátott szivattyúk kevésbé érzékenyek a kopásra, ezért a dugulásmentes üzemelést hosszútávon képesek megőrizni. Beépítésüket olyan helyre javasoljuk, ahol más szivattyúk gyakran eldugulnak, meghibásodnak az idegen anyagok (pl.: nedves törlőkendő, rongy) feltekerése miatt. Ideális fekália, kommunális szennyvíz vagy nagy idegenanyag-tartalmú ipari szennyvíz szivattyúzásához.
A vágókéses- szennyvízszivattyúk energiahatékonyság szempontjából előnyösebbek a darálós testvéreikhez képest, mivel a darabolós szennyvízszivattyúk egészen apróra, 3-5mm-es darabokra vágják az idegen anyagokat, a vágókéses szivattyúk pedig a járókerék étömlési keresztmetszetének megfelelő méretűre, azaz motormérettől függően 25-40 mm-es darabokra.
A darálós-szennyvízszivattyúkat a húsdaráló mechanizmushoz lehet hasonlítani, ahol egy álló és egy forgókés biztosítja a vágást. A forgókések a jobb minőségű szivattyúk esetében króm-öntvényből készülnek, azonban kopásállóságban ezek sem tudják felvenni a versenyt a vágókéses karbid vágóél élettartamával.
Másik fontos szempont a járókerék kialakításában rejlik, míg a darálós szivattyúk járókerék-átömlési keresztmetszete pár milliméter, addig a vágókéses-szennyvízszivattyúké 25-40 mm. Ennek eredményeképpen az utóbbiak a vágási hatékonyság romlás esetén sem hajlamosak a dugulásra, míg a darálós kivitelek kopott kések esetén magukra tekerik a rongyokat, kendőket.
